Aki konyhakertet üzemeltet, az tudja, hogy konyhakertünk eluralkodik rajtunk. Ő mondja meg, hogy mit főzzünk. Azt mindenképp, hogy miből. Erőszakos uralkodás ez. Vetsz, palántázol, ápolgatod, védelmezed a konyhakerted. Igyekezeted jó esetben meghálálja és eláraszt minden jóval. Mit tehetsz? Abból főzöl, amiből éppen dömping hangulat uralkodik a konyhakertedben. Hiszen munkád eredményét sajnálod veszni hagyni.

Ezt hívják tudományosan egészséges, tudatos táplálkozásnak. Termeld magad, amit lehet és készíts ételeket az idény zöldségekből vagy akár gyümölcsökből. Add meg magad, hagyd, hogy a konyhakerted uralkodjon rajtad.

Ahogy jön az ősz, egyre kevesebb az, amit frissen a konyhakertedből szedhetsz. A padlizsán ezek közé tartozik.

Idén közelebbi kapcsolatba kerültünk erdélyből származó emberekkel, barátokká is lettünk velük. Mutatnak érdekes és egyszerű népi ételeket nekem. Ilyen például az erdélyi padlizsánkrém. Végtelenül egyszerű, nem is érdemes túlbonyolítani. Persze nem én lennék én, ha nem próbálnám meg az egyszerűség érintetlen hagyásával GOCKságot csempészni még ezekbe az ételekbe is. Némi pimaszsággal feldobni, egyedivé varázsolni azt, ami Erdélyben tradició. Próbaképpen finomított napraforgó olaj helyett, finomítatlan olajat használtam hozzá (orosz boltokban lehet legfőképpen ilyenhez hozzájutni. Sajátos aromája egyedi ízt kölcsönzött az ételnek, ahogy a krémbe csempészett sumac (szömörce) is megtette a hatását.

Barátainkon tesztelve az ételt nagyon jó visszajelzést adtak rá. Nagyon finom, mosolyogtak. De láttam az arcukon, hogy a jóízű falatozás közben töprengenek. Olyan, mint amilyet ők készítenek és mégis valahogy egy picit más...

A padlizsán és a belőle készített padlizsánkrém közel-keleti behatástól nem mentes, ahogy az erdélyi konyhában kimutathatóan jelen van a közel-keleti infúzió.