Valaha a házunk előző tulajdonosa (gondolom, komolyan véve, hogy a rebarbara megállja a helyét dísznövényként is) a díszkertbe ültetett egy tő rebarbarát. Aztán ottfelejtve a környező bokrok fölé magasodtak, átnőttek rajta. Egy ideig hagytam a helyén és szedegettem a kissé satnya szárait. Más bokrok árnyékában ennyire futotta erejéből.
Idén tavasszal egy nagy elhatározással úgy döntöttem, hogy átszállítom a konyhakertbe. Ha már így tettem, rögtön ketté is választottam a tövet. Azt reméltem, hogy a napos, trágyázott földben erőre kap és tisztességes vastagságú szárakon hatalmas útilapu-szerű leveleket növeszt. Tízcentis levélkék voltak az átültetéskor. Ez nem nőtt, de sorra lekonyult, majd elszáradt. Mind.
Szomorúan nézegettem, mi történik. Aztán egyszercsak történt valami. Új hajtások jöttek a tövekről. Sok. Aztán ezek az új hajtások nagyra nőttek. Egy satnya rebarbara tőből kettő szép és egészséges lett.
Az őszi betakarítás részeként a legnagyobb szárakból most leves készült.
Ezúttal a csicsóka játszotta el a sűrítő szerepet, a répa pedig színt, a rebarbara pedig ízt adott az ételnek.
Ezúttal sütve. Annyira hozzászoktam a koktélparadicsomok sütőbeni feldolgozásához...
Csicsóka híján kiválthatod azt édesburgonyával, ebben az esetben a répa színére sem lesz szükséged. Az édesburgonya igazán hatékony 2 az 1-ben megoldás.
Hasznos linkjeim a recepthez:
Levesbetétként ezt a receptem ajánlom a figyelmedbe: Kruton, azaz pirított kenyérkocka házilag recept
Csak szedjed...
Fogyaszd krutonnal és/vagy díszítsd zöldfűszerrel (én éppen a thai bazsalikomot találtam virágzó állapotban a konyhakertemben).