Vajon megéri-e a ráfordított idő, hogy egy különleges, fekete rizsből készült desszert kerüljön az asztalra? Van akinek igen, van akinek nem... Ha Thaiföldön születtem volna, valószínűleg már nagyon unnám ezt a pudingot, európaiként azonban különlegesnek tartom. Már a színe is éppen eléggé különleges, még akkor is, ha a fekete nem is annyira fekete, hanem inkább mély burgundi színű. Nekem már ennyi is elegendő lenne, de ha hozzágondoljuk, mennyire egészséges alapanyagról beszélünk az már más, egészségtudatosan élőket is rávehet, hogy nekilássanak. Ha valaki netán lisztérzékeny, akkor külön öröm, hogy itt van végre egy gluténmentes desszert recept.

A tradícionális thai recept roppant egyszerű. Sőt, túlzottan egyszerű: megfőzöd a rizst, hozzákevered a cukrot és a kókusztejet és már mehet is az asztalra (vagy a hűtőbe, ha hidegen szereted). Ha ennyivel beéred, már hozzá is láthatsz, nem is érdemes továbbolvasnod.

Mert az maga a horror, hogy ahelyett, hogy én is megállnék itt, hozzákeverek még felvert tojást, Zila formába gyömöszölöm és sütöm még vagy háromnegyed órán át. Aztán ananászt aprítok, pépesítek, karamellizálok, sűrítek és ezzel megtöltöm a kis rizskockáimat. hogy aztán még kókusztejjel kenegessem a tetetét, chili pehellyel és gabonagolyóval szórjam a tetejét...

Hogy miért?

Mert ez így finom. 

Hasznos linkjeim a recepthez:

Olvass érdekességeket, információkat a fekete rizsről itt: Thai fekete rizs