Ki gondolta volna, hogy nekilátok egy rutin káposztás tésztának, aztán végeredményeként feltöltöm a receptjét?

Úgy indult a dolog, hogy aznap a legkevésbé sem volt jókedvem. Kedvetlenségemben elővettem a hűtőből egy tartalék, majd csak jó lesz valamire káposztát, legyen hát a gyerekeknek a szokásos káposztás cvekedli.

Na jó, gondoltam, azért megnézem, hogy készíti ezt Sanyi.

Sütötte-párolta...

Ez a trükk arra sarkallt, hogy utánanézzek, hogyan is kell akkor káposztás tésztát készíteni?

Rátaláltam egy osztrák oldalon erre a receptre, ami összefüggésbe hozható Sanyi apró trükkjével. Sokszor meglepődök, mikor kiderül egy magyarnak hitt ételről (bár a cvekedli elnevezés gyanakvásra alapos okot ad), hogy nem is annyira magyar, ráadásul egyszerűsített verziója valaminek, aminek a gyökerei egészen Csehországig nyúlnak vissza.

Az egyszerűsítés látszólag nem nagy mértékű, ízre azonban annál nagyobb volt az eltérés. Ugyanaz, de valahogy mégis más. Az eredménytől jobb kedvre derültem, bár később kiderült, hogy a jókedvre aznap valóban semmi okom nem volt. Sőt...

De a recept megmaradt és azóta a jókedv is visszatért...