Nem könnyű a családnak mindig új és új ételt kitalálni. Biztosan én vagyok a ludas benne, de testületileg nagy tésztarajongók lettünk. Azon senki sem csodálkozhat, hogy az éléskamrám tele van szebbnél is szebb és változatos tésztafajtával, de az már egyre nehezebb feladatnak bizonyul, hogy valami új tésztaszószt tegyek a tésztára, olyat, amit még nem unnak.

A tejszínes szószok közül a halacskás (tonhalas) és a rákocskás (királyrák) a fő kedvence a fiaimnak. Ha csak meglátják a tejszínt az előkészítő pulton, azonnal rá is kérdeznek: -Halacskás tészta?- így az egyik, míg a másik: -Rákocskás tészta?-

Mert természetesen más és más a kedvenc tejszínes tészta. Ha a válaszom: - Egyik sem, ma valami újat készítek! -, akkor legalább nem csak az egyikük lesz csalódott és a másikuk győzelemittas, hanem mindkettő először fintorog. Mindezt addig, amíg meg nem kóstolják. Kóstolás után ugyanis a következő elégedett mondatok jönnek:

- Ez olyan, mint a halacskás tészta! , míg a másikuk rákontráz: - Dehogy is, ez olyan, mint a rákocskás tészta! - 

Persze, mert ez is tejszínes...