Az Európában közismert perzsa avagy másként angol dió (Juglans regia) másoknak sokezer éves termesztésű, ázsiai eredetű fafajta.
Nekem a Diófa mindössze csak pár évtizedes.
Az egész világon elterjedt diónak sok fajtája létezik, ezek közül még ismertebb fajták Amerikában honosak: a fekete (Juglans nigra) és a fehér avagy szürke (Juglans cinerea).
Az enyém piros.
A dió többévezredes világszerte népszerűségét sokoldalúságának is köszönheti. A dióbél fogyasztása nagyon egészséges (ezt mindenki tudja, mégis viszonylag kevesen fogyasztják rendszeresen), zöld burka és levelei nem csak festék alapanyagnak kiváló, de gyógyhatásai is említésre méltó, maga a fa pedig nemes alapanyaga igényes bútoroknak.
Én csak eszem és eszem, néha meg sütöm…
Napjainkban a legtöbb dió Kínában terem, ettől alig marad el az Egyesült Államok termése, akárcsak Irán (mint őshazája a diónak) és Törökország, Európában pedig Ukrajna és Románia jár az élen.
Nekem három termő fám van. Kettő a kertemben, egy pedig szülőházam kertjében…
A dió szoros rokonságban van a hozzá hasonlóan igencsak egészséges magokat kínáló fákkal: kesudió, mogyoró, makadámia és brazil dió, pisztácia és a fenyőmag. Igazán illusztris társaság!
A szülői ház kertjébe Nagyapám ültett diófát. Nem is akármilyet, igazi különlegességet (talán nekem akart ezzel kedveskedni), piros belű diót. Nagyapám még hitt a népi hiedelmeknek és olyan fát ültetett születésem tiszteletére, ami egy emberi élet többszöröséig is élhet. Nyilván hosszú és boldog életet kívánt nekem ezzel a gesztussal.
A fa így versenyt fut velem. Vajon melyikünk él tovább?
Miért egészséges a dió?
A néphit szerint a dió fogyasztása kihat az agy működésére. Sokan ezt cáfolják, a néphit kialakulását visszavezetik puszta vizuális asszociációra, amire a dióbél agyforma megjelenése adhat alapot. A legújabb kutatások azonban kezdenek tudományos alapot szolgáltatni a hiedelemnek gondoltaknak. A dió magas omega-3 zsírtartalma valóban megmozgatja az agyat, ahogy a magas szelén tartalma is jótékony hatású a memóriára és a gondolkodásra.
Mindezen felül a dió rendszeres fogyasztása:
Mindez számokban:
100 g nyers dióbél 654 kalóriát tartalmaz, ami a napi szükséglet 33 %-a, zsír (olaj) tartalma pedig 100 %.
Sokan pont ezért nem fogyasztják szívesen, mondván: a dió hízlal. Van benne némi igazság, ugyanakkor kutatások során megerősítették, hogy ennek látszólag ellentmondóan napi 3-4 dkg dió elfogyasztása nem befolyásolja érdemben még a fogyókúrát sem.
Szénhidrát tartalma a napi szükséglet 5 %-át teszi ki, míg növényi rost tartalma a szükségesnek 27 %-át, protein tartalma pedig a 30 %-át is eléri.
Vitaminok
B1 23 %, B2 9 %, B3 6 %, B6 27 %, C 2%, E 4%, K 3%, Folsav 25 %, Pantotén sav 6 %
Ásványi anyagok:
Mangán 171 %, foszfor 35 %, kálium 13 %, réz 79 %, magnézium 40 %, cink 21 %, vas 16 %, kalcium 10 %, szelén 7 %
Hogyan tárold?
A begyűjtött diót szikkasztani, szárítani kell, lehetőleg napos, szellős helyen. Utána érdemes átválogatni, figyelve arra, hogy a dió héja sértetlen, féreglyuk mentes legyen, majd jól szellőző zsákokba, kosarakba tölthető, így a téli hónapokat kitűnő állapotban tölti, felhasználásra készen.
A megtisztított dióbelet érdemes lezárt edényben, hűtőszekrényben tárolni, ahol akár hat hónapig is eláll avasodás nélkül. Szokás még akár darált formában, porciózva mélyhűtőbe tenni, ahol akár egy évig is eltartható.
Hogyan használd?
Legegészségesebb módja nyersen fogyasztani. Az ízhatást növelheted, ha elfogyasztása előtt szárazon megpirítod.
Legelterjedtebb módja a felhasználásának a sütemények, melynek tárháza, variációs lehetősége szinte végtelen.
Ezen kívül használhatod salátákban, palacsinta tölteléknek, vagy akár ravioli tölteléknek is. Kiválóan alkalmas darált formájában ételekbe keverve növelni azok tápértékét, ízének fokozását.
Sok receptben ajánlják a dióbél vékony héjának eltávolítását, annak kissé kesernyés íze miatt. Ugyanakkor fontoljuk meg, hogy érdemes-e ezt tennünk, hiszen így értékes anyagok vesznek kárba.