Gyermekkoromat Pestlőrincen töltöttem. Budapest külső kerületeként akkoriban alig különbözött egy falutól. Később, egy pesti középiskolában, úgy is csúfoltak az osztálytársaim: a Sárgabuszos. Tavasztól őszig minden szabadidőmet a kertben vagy éppen az utcán töltöttem. Szerettem lekuporodni a veteményesben kialakított járórészen és figyelni az állatokat. Ahogy mászkáltak a földön, ahogy repkedtek a levegőben. Hemzsegett a levegő a lepkéktől. Káposztalepkék, fecskefarkú lepkék... Ezt a kettőt ismertem, de volt ott százszámra számomra ismeretlen, ilyen-olyan lepkefajta is.
Egy ideje már valódi sárgabuszos lettem: vidékre költöztem.
A szülői házat látogatván minden alakalommal szomorúan nézem a kihalt légteret. Nincsenek már lepkék. Legfeljebb legyek. Értem én, ez a városiasodás.
De miért nincsenek már lepkék ott sem, ahol most lakom?
Már a falunkból is...
Hová tűntek a lepkék?
A Farfalle ősi tésztafajta, eredete visszanyúlik egészen a XVI-ik századig. Akkor még a csokornyakkendő ismeretlen volt, így a formáját bizonyosan a természet ihlette. A nyakkendőét meg talán éppen a tészta? Amíg azonban a csokornyakkendő az ünnepélyes öltözet része lett, bizonyos alkalmakkor annak kötelező eleme, addig a Farfalle tészta a hétköznapok egyik legismertebb és leggyakoribb tésztafajtája lett.
Ezt a tésztaformát téglalap alakú, fodrosított szélű tésztalapocskákból alakítják ki úgy, hogy középen összecsippentik. A téglalap rövidebb oldala lehet egyenes vagy éppen ovális formájú. A tészta felülete lehet sima vagy érdes is.
A Farfalle Tricolori a Farfalle háromszínű változata, a színezetlen darabok mellett a zöldeket spenóttal, a pirosakat pedig paradicsommal színezték és ízesítették.
Felhasználása:
Elsősorban tejszínes szószokkal társítva. Egytálételként pedig számtalan féle szósszal sütve.
Tekintsd meg a Farfalle variációkat is: