"Az özönvíz vége /1Móz 8:1-22/ 

Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a Földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben.

A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 

Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a Földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá."

Neked nem az első gondolatod a béke az olajfa ága és annak levele láttán?

A második pedig a megbocsátás...

Ha  te úgy véled, képtelen vagy a megbocsátásra, jusson eszedbe Noé bibliai története. Ha Isten az emberiség bűneit végül nem bocsátotta volna meg, most nem lenne az, aki bántana, megbántana téged.

Üröm az örömben, hogy te sem lennél.

A Foglie d'ulivo agli spinaci tészta küllemében is emlékeztet, elkészítési technikájában azonos az Orecchiette tésztáéval.