Ha nem szereted a rizst...
Sokan nem szeretik a rizst. Talán mert rossz élményeket szereztek a közétkeztetésben, talán mert nem jól választják ki azt a rizsfajtát, amit az asztalukra tesznek. Ha kérdezem, a leggyakoribb válasz: zacskós rizst főzök vagy fényezett rizst főzök.
Én szeretem a rizst, ezért minőségi rizsfajtákat használok az ételeimhez...
Ilyen például a:
Basmati rizs, a rizsek királynője…
Joggal érezheted magad királynak, ha a basmati rizs mellett döntesz: a múltban is a fejedelmek asztalára szolgálták fel ezt az illatos, zamatos rizsfajtát (pont, ahogy szanszkrit eredetű elnevezése állítja azt). Ahogy Anglia szokott tekinteni Európára, úgy vannak sokan a basmati rizzsel, azaz van a basmati rizs, meg a nem-basmati rizs.
Hosszúszemű, kecsesen vékony szemű rizsfajta, ami jobbára tejfehér változatban elterjedt, de forgalmazzák hántolatlan formájában is. India északi tájain valamint Pakisztánban és Bangladeshben őshonos és a mai napig ezek az országok termesztik legnagyobb mennyiségben.
Hogyan készítsd el?
Viszonylag hosszú a párolási ideje, így érdemes előtte nagyjából fél órára vízben áztatni. Így elkerülhető, hogy a hosszú párolás alatt a rizsszemek szétessenek.A Magyarországon elterjedt hagyományosnak tekinthető eljárással szemben (zsiradékon megpirítani, majd folyadék hozzáadásával puhára párolni) előnyös tulajdonságait akkor élvezheted teljes mértékben, ha:
- Gőzpárolóban zárt aljú edényben 100 fokon húsz percig párold úgy, a rizsre annyi vizet öntesz, hogy éppen ellepje. A vízbe tegyél egy kevés sót, én gyakran színezem (és ezzel adok is egy kis pikáns mellékízt is) egy kevés őrölt kurkumával.
- Ha nincsen gőzpárolód (ami nagy kár), akkor a fentiekhez hasonlóan hagyományos pároló edényben is elkészítheted.
- Természetesen az a legautentikusabb eljárás, ha a konyhád felszerelése közé tartozik egy távol-keleti rizspároló.
Hagyományosan jól illeszkedik az indiai ételekhez, de alkalmas wokban készült ételekhez, csakúgy, ahogy arab és török ételekkel is autentikus a párosítás.