Gondolataim a recepthez:
Volt idő. amikor a lelkes és ifjú próbálkozóknak a konyhában a Mamák (vagy az anyós) ételének ízét kellett leutánozni ahhoz, hogy családtagjaik elégedetten falatozzanak, mindenféle "beszólás" nélkül. Sokkal nagyobb a kár, mint a szerencse, de manapság inkább az áruházak polcain sorakozó üvegek tartalmának, avagy a menzán fogyasztott és megszokott ízek replikálása a feladat.
Az átlaghoz képest meglehetősen kevés savanyúságot fogyasztunk, már csak azért is, mert viszonylag kevés olyan ételt főzök, amihez egyáltalán ez lehetséges. De amikor mégis, akkor felcsendül a csemege uborkát követelő kórus hangja.
Korábban csak lekvárokat tettem el télire, idén azonban rábeszéltek, hogy legyen savanyúság is. Olyan, mint a...
Az anyóstól és/vagy a nagymamától még megkérdezhetném a titkát és talán el is árulná, de ezt a befőttes üveget itt a kezemben hiába faggatom. Tekergetem a tartalmáért, a legfőbb alapanyagokat meg is találom rajta, de a lényeget így intézi el: természetazonos aromák.
Innentől kezdve jöhet a fejtörés és ami még rosszabb, az aggodalom, hogy vajon mennyire sikerül eltalálni a bolti csemege uborka ízét. Egy hónap elteltével engedtem felbontani az első üveget, addig hagytam összeérni az ízeket. Félve, szinte becsukott szemmel vártam az eredményt...
"Apa! Ez az uborka szinte olyan, csak még finomabb!"
A recept a családi szokások, az interneten fellelhető receptek figyelembevételével és a kedvenc gyári csemege uborka cimkéjén olvashatóak alapján készült...
Előkészítési idő:
30 perc
Főzési, sütési idő:
30 perc
Hozzávalók
1 egység
Uborka (akkor jó, ha kicsik, azaz annál jobb, minél több fér az üvegedbe, ami nekem 7 dl-es) 2 l
víz 2 dl
ecet (10%-os ecet) 10 dkg
Nádcukor 1 db
Torma (megtisztítva, lereszelve, ízlés szerint) 1 db
Gyömbér (megtisztítva, vékony szeletekre vágva, ízlés szerint) kis
Só (ízlés szerint) kis
őrölt kömény (ízlés szerint) kis
Kapor (friss, ágacskákra szedve, ízlés szerint) kis
Bors (egész, ízlés szerint) kis
Szegfűbors (egész, ízlés szerint) kis
mustármag (ízlés szerint) kis
koriander mag (ízlés szerint) kis
borkősav (ízlés szerint)Elkészítés:
Bevallom, ebben az esetben (noha magam sem kedvelem, ha Édesanyám úgy mondja a receptet, hogy érzés szerint) nem tudok, csak hozzávetőlegesen irányt mutatni, de a jóízlés határán belül maradva, a várt eredményt te is el fogod érni.
- Alaposan tisztítsd meg a befőzésre szánt mennyiségű uborkákat, egyenként szépen megdörzsölgetve. Ha hibás darabot találsz, azt inkább használd el másra.
- Az üvegeket alaposan mosd ki, majd sterilizáld (én gőzpárolóban teszem ezt). Ugyanezt tedd a záró fedelekkel is. Én 7dl-es üvegeket választottam, ennyi uborkát a család egy étkezéshez el is szokott fogyasztani.
- Forrald fel a vizet a cukorral és egy kevés sóval (mondjuk egy teáskanálnyi), majd ha felforrt, zárd el a hőforrást és keverd hozzá az ecetet.
- Az üvegeket sorakoztasd fel a munkapulton és tömd meg őket uborkákkal.
Haladj egyenként és minden egyes üvegbe tegyél az adalék anyagokból a következőhöz hasonló mennyiséget:
Egy kis kapor ágacska, két-három szelet gyömbér, mokkáskanálnyi reszelt torma, három-négy szem egész bors, egy szem szegfűbors, csipetnyi őrölt kömény és borkősav, három-négy mustármag, két-három koriander mag.
Ha elkészültél az adalékok porciózásával, öntsd fel mindegyik üveget az ecetes alaplével. Zárd le az üvegeket celofán papírral és végül a zárókupakkal és már mehet is a hűvös polcra az éléskamrában.
Bízz benne, ha elég sterilen dolgoztál, már jó egy hónap elteltével nagyon finom, roppanós csemegévé válik az éléskamrádban és még a téli időszakra is a csemege uborkád megőrzi színét és állagát.
Ötletek a tálaláshoz:
Használd, amihez csak megkívánod.
Recept értékelése: