Akárcsak az élet más területein, szeretem a kettősséget az ételekben is. Kötöttség és szabadság. Hagyomány tisztelet és rendhagyó tiszteletlenség. Ha politizálnék, akkor a politika nyelvén ezt így hívnám: konzervatív liberalizmus.
Ha ezt a szemléletet a gasztronómia nyelvére akarom lefordítani, akkor valamely nép, legyen az magyar vagy bermelyik a világból, olyan hagyományos ételét választom áldozatul, amelyik teret ad a változatossághoz. Ilyen lehetőség az észt Porgandipirukas recept, ami roppant egyszerű, de teret ad arra, hogy az alapokat megtartva szinte bármivel gazdagítsd a puritán receptet. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy ma kétszer is elkészítettem az ételt. Egyszer a fotózás kedvéért, aztán mivel vacsorára már semmi sem maradt belőle, hát még egyszer elkészítettem a családnak. Egyszer spenóttal és gorgonzola sajttal, egyszer pedig szárított paradicsommal és fenyőmagvakkal. Melyik volt a jobb? Ízlés dolga, hiszen mindkettő a maga hasonlóságában is különbözve végtelenül finom volt.
Válassz, vagy készítsd el mindkettőt. A kétszeres adag is el fog fogyni, ha nem is azonnal, hát kicsit később, mert ennek az ételnek jellegzetessége, hogy legalább annyira jó frissen sütve tálalva vagy hidegen, órákkal később. Főzni sem kell tudni hozzá és pár perces munkával nem csak finom, de látványos ételt is helyezhetsz a családi asztalra.
Fogyaszthatod melegen vagy hidegen. Vágj nagyjából 3 centiméter széles szeleteket.