Származási hely: Szicília
Átlagos mérete: 10 mm átmérőjű és 200 mm hosszú
Másnéven: Sagne Incannulate, Busiate, Busiati
Amit a Fusilli al Torchio tésztáról GOCK gondol:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olasz, aki annyira szerette a spagettit, hogy hétről hétre ezt fogyasztotta. Mindennel. Paradicsomos szószokkal, húsos ragukkal, de még rakott tésztát is ebből készített. Minden rajongása ellenére egy idő után unni kezdte, hogy mindenre ezt használja. Az utolsó csepp volt a pohárban, amikor egy kicsit folyékonyabbra sikerült a paradicsom szósz. A szájához emelte a tésztát, de a szósz lecsúszott róla. Ez történt a következővel is, meg a következővel is… Aztán elfogyott a tészta, a tányér alján pedig ott maradt a szósz. Szinte mind. Kikanalazta, de közben elgondolkodott…
Egyik nap tésztát gyúrt, mint máskor, majd a tésztát vékonyka, igen vékonyka nudlikká sodorta. Fogott egy kötőtűt rátette a tésztára úgy, hogy kb. 45 fokos szöget zárjon be vele. Tenyerei alatt végigsodorva a tűt, az feltekerte magára a tésztát és közben ki is lapította. A tésztaszalag szélei szépen összeértek a tűn, majd megtette ezt újra és újra, addig ismételve, amíg a meggyúrt tészta el nem fogyott. A tésztát megszárította, ahogy szokta, majd egy hét múlva kifőzte. Elkészítette ugyanazt a paradicsomos szószt és összekeverte vele. Ugyanúgy, ahogy szokta. A szájához emelte az első falatot, majd a következőt, aztán a következőt, míg végül elfogyott a tészta. Lepillantott a tányér aljára. Ami üres volt. Elfogyott a szósz is.
Olasz emberünk így találta fel a Fusilli al Torchio tésztát.
(A történet természetesen kitalált, de akár így is történhetett volna...)