Olyan közeli a magyar és az olasz trikolor egymáshoz. Elég csak egy picit változtatni bármelyiken, hogy a másik legyen belőle.

Elég egy kicsit belepiszkálni egy klasszikusnak talán nem, de hungaricumnak már mondható ételbe és át is alakul. Talán nem ordító tiszteletlenség, ha egy egyébként annak idején éttermi konyhahulladék hasznosítására szolgáló recept apró átalakítást szenved el a kezem alatt. Gondolkodtam azon, hogy ez az egyébként jól sikerült étel egyáltalán megszületett volna, ha nem azt a magyarul gazdag gasztronómiát hevesen romboló időszakot éljük akkoriban. Akkor, amikor a szürke rendőregyenruhához, a sötétkék iskolaköpenyhez szürkült a magyar ételek ízvilága: fűszerpaprika, só és bors.

Ettől még a kor ifjú ételszülöttje finom lett, különösen, ha otthon készíted, ellenőrzött körülmények között.

Miért érdemes megfontolni, hogy palacsinta helyett tésztába gyömöszöld a húst? 

Egyrészt egészségesebb. Kevésbé fogja megterhelni a gyomrod, ha egy vagy két hatalmas és igen kalóriadús palacsinta helyett durum tésztát használsz. Jó, nem minden üzletben lehet megtalálni ezt az óriási méretű penne-szerű Occhi di Lupo tésztát, de nyugodtan helyettesítheted más tölthető tésztával is. Canelloni tésztát szinte bárhol vásárolhatsz.

Másrészt sokkal gyorsabban készülhetsz el az étellel. Talán nem kell bizonygatni, hogy mennyivel gyorsabb megfőzni tésztát, mint palacsintatésztát kikeverni, majd kisütni.

Harmadrészt az egyediség. Elvégre elég kevés helyen látni olyat, hogy a hortobágyiban a palacsintát tésztára cserélnék.

Hogy finomabb-e így?  Ez már az egyéni ízlés dolga. 

Talán még további lényegesebb eltérés, hogy én nem szeretem, ha a húst pépesre pürésítik, sokkal finomabb szálakra szedve, avagy ahogy a receptben is gyorsabb, de hasonló eredménnyel járva nagylyukú reszelőn lemorzsolva.