Elragadott a szabadság érzete és jól összezavartam a Campidanese receptjét, de még a filozófiáját is. Talán nem is kellene Campidanese-nek hívnom, hiszen amennyire az, annyira nem is.
Mindegy.
Eredetileg a szegény ember étele volt Szicíliában, erre én meg fogom magam és jól feldúsítom... Vagy hívnám úgy, hogy Campidanese gazdagon? Ez az elnevezés meg annyira nem én vagyok... Legyen inkább:
Campidanese, ahol a disznó, a csirke és a hal örök barátságra lel...
Csak szedd a tányérra és szórd meg a reszelt sajttal...