Valamikor réges-régen sokat jártam Szófiába. Minden szempontból lelkes kísérőm megmutatta nekem a város rejtett értékeit. Nem maradhatott ki a bolgár éttermek sajátosan otthonos hangulata. Fantasztikus és nagyon eldugott helyeken jártam. Nagyon finom ételeket ettem, sokszor nagyon magával ragadott a külső szemlélőnek szokatlan közvetlenség.

A gyuvecs nagyon egyszerű és egyben nyitott étel. Voltaképpen akármit belerakhatsz. A lényeg a sok sajt és mindenképpen legyen benne kaskaval vagy feta. Egyszemélyes adagokban készítsd és amiben készíted, abban is tálald. Az edényke bolgár darab, még a kísérőmtől kaptam annak idején. A Gyuvecs receptjét is ő tanította nekem. emlékezetből készítettem el. Egykoron valamilyen bolgár fűszerkeveréket használt hozzá, amit nekem is adott, de a fűszerkeverék elfogyott, a doboza odalett. 

Pár éve ismét volt alkalmam párszor Szófiába visszamenni üzleti okokból. A város nem sokat változott és a lányok most is pont annyira szépek, vékonyak és nagyon jól öltözöttek, mint régen. Ahogy az éttermek hangulata sem változott, csak kísérőm nem volt már.