Képzeld el, hogy...:
Becsukod a szemed és érzed, hogy édes, fahéjas, citromosan birsalmás illat terjeng a konyhádban. Kinyitod a szemed és két meleg süteményt látsz illatozni a tányérodon. Az aranybarnára sült fahéjas cukor máz nedvesen csillog az öntettől, ami a tányérokra folyva körülöleli a süteményeket. A villa már a kezedben...
Elválasztod az első falatot a süteményből, kiegészíted a vanília fagylaltgombóc egy darabkájával és belemártod az öntetbe, mielőtt mohón a szádhoz emelnéd. Egyszerre hiden és meleg, savanykás és édes. A kontrasztok között találsz egy ismeretlen és különleges ízt.
Akkor még nem tudod, hogy ez a Garage íze...
Eszedbe nem jutott volna, hogy először egy süteménybe itatva találkozol ezzel az ízzel.
Összekészíted a következő falatot a tányérról, már becsukott szemmel ízleled, hogy kizárd a külvilágot, csak az ízeket élvezzed.
GOCK BIRSALMÁJA
Nincs talán olyan másik alapanyag, amihez annyira személyes kapcsolat fűzne, mint a birsalma. Valahol szomorú tény, hogy Pestlőrincen, ahol felnőttem, gyakori volt a házak kertjében a birsalmafa és most már egyet sem látok. A szülői házban is volt egy, de ha őszinte akarok lenni, akkor eléggé mostohán bántunk vele. A termés nagy része a körülötte kapirgáló tyúkoké lett. Édesanyám csak nagy ritkán készített valamit belőle, általában kompótot, amit nem is szerettem igazán. Én nyersen is szívesen rágcsáltam és emlékszem, mennyire sajnáltam a sok, a tyúkoknak hullott szép gyümölcsöt.
Nagymamám ellenben saját fája terméséből minden évben készített birsalmasajtot. Hozott belőle nekünk, szépen celofán papírba csomagolva, szalaggal átkötve. Gyakori vendégváró sütije volt a gyümölcskenyér: tele finom csoki, dió és (persze) birsalmasajt darabkákkal. Egyik fa sincsen meg már...
Házunk kertjében is van egy birsalmafa. Gazdag terméséből minden évben készítek számtalan ételt, régi vagy új recept alapján, csak hogy talán önmagamnak is bizonyítsam, mennyire értékes és sokoldalú gyümölcs a birsalma.
Ez a recept a 2013-as év terméséből született...