Nosztalgikus időket élek...
Nemrég gyerekkorom kedvenc mákostésztáját forgattam ki önmagából, azaz minden volt benne, csak mák nem, ettől még azonban egyszerűségét megőrizte és ráadásul finomabb is lett.
Most a dióstészta került terítékre. Ezúttal nem csúfoltam meg a dolgot ennyire, mindössze "olaszul" készítettem el.
Továbbra is egyszerű és gyors maradt ez a dióstészta is, de már nagyon bánom, hogy édesanyámnak se fantáziája, se a hozzávaló alapanyagai sem voltak/lehettek meg...
Más időket éltünk akkor...