Gock tésztatérképe

Régebben jártam sokfelé szerte a világban. Akár mint túrista, akár üzleti úton. Akárhol is jártam, mindig igyekeztem a helyi gasztronómia legalább egy kis darabkáját megismerni. Már nem járom a világot, hacsak...

Nem feltétlenül szentségtörés, ha egy munkás hétköznapon hazafelé jut csak eszünkbe, hogy a hűtő üres... A sarki hentesnél még zárás előtt sikerül egy kis csirkemellet venni és közben lázasan gondolkodunk...

Mit készítsünk a családnak, ami gyorsan az asztalra kerülhet.

Hazaérve áldjuk az eszünk, hogy a kamrában akad egy-két konzerv. A szemünk megakad egy articsóka konzerven. Reggelről maradt még két paradicsom és hosszas kutakodás után találunk egy kis szárított gombát is a polcon. Tészta mindig van otthon és ezzel már sínen is vagyunk...  

Azaz káposztástészta kínai módra...

A Magyar-kínai receptek ötlete egy munka kapcsán fordult meg a fejemben. Sok idő telt el a megvalósulásig, pedig a receptek az eredeti elképzelések szerint készültek el. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi szükség van a bevált, tradicionális receptek közel sem hagyománytisztelő átiratára... A legjobb receptnek sem árt, ha felfrissül, de ennél gyakorlatiasabb szempont volt, hogy az ételek egészségesebbek, elkészítésük pedig gyorsabbá váljanak.

Noha általánosságban megkívánt, hogy egy étel tartalmazzon színekben is kontrasztot, a fekete mégsem tartozik a kedvenc színek közé a tányéron. Ahogy azonban szívesen veszek fel egy fekete pulóvert fekete nadrággal, így szívesen teszek a tányérra feketített lazacot, ahol a lazac rózsaszínsége éppencsak átsejlik a fekete szín alól és körítem egy igen széles metélttel, ami csak félig látszik ki a fekete pesto alól.

Volt idő, amikor sokat gondolkodtam azon, hogy egy-egy térség és/vagy ország gasztronómiája miért pont olyan, amilyen. Ahogy vannak etimológusok, úgy biztos vannak olyanok, akik tudományos felkészültséggel vizsgálják, hogy egy adott kultúrában hogyan alakult ki egy-egy jellemző gasztronómiai stílus. Én nem tartozom ezen emberek közé, hiányzik a tudományos felkészültségem, híján vagyok az ilyen irányú ismeretanyagnak.

Ülök a konyhapultom előtt...

Nemrégiben hazaköltöztek kedves, de hívatlan vendégeink, a fecskék. Örülünk nekik, hiszen színt visznek kertünk hangulatába csivitelésükkel és repkedésükkel. Azért fészkelhettek volna jobb helyre is vagy lehetnének például szobatiszták már attól kezdve, hogy előbújnak a tojásból, de nem így van. Sajnos.

Ők ihlették ezt a végtelenül egyszerű receptet, ami spanyol illetve inkább mexikói hagyományokon nyugszik. 

Szoktam fura dolgokat kitalálni, de ezt a receptet most kerestem. Annyira megtetszett az ázsiai mákos tészta imitációm, hogy gondoltam, utánanézek, például az olaszok készítenek-e mákos tésztát és ha igen, akkor vajon hogyan. Hát valahogy így...

Amit a mákos tésztáról tudsz, azt ennek a receptnek az olvasgatása közben felejtsd is el. Mert mindösssze két dolog azonos bennük: a mák és a tészta.

Nem könnyű a családnak mindig új és új ételt kitalálni. Biztosan én vagyok a ludas benne, de testületileg nagy tésztarajongók lettünk. Azon senki sem csodálkozhat, hogy az éléskamrám tele van szebbnél is szebb és változatos tésztafajtával, de az már egyre nehezebb feladatnak bizonyul, hogy valami új tésztaszószt tegyek a tésztára, olyat, amit még nem unnak.

Nosztalgikus időket élek...

Nemrég gyerekkorom kedvenc mákostésztáját forgattam ki önmagából, azaz minden volt benne, csak mák nem, ettől még azonban egyszerűségét megőrizte és ráadásul finomabb is lett.
Most a dióstészta került terítékre. Ezúttal nem csúfoltam meg a dolgot ennyire, mindössze "olaszul" készítettem el.
Továbbra is egyszerű és gyors maradt ez a dióstészta is, de már nagyon bánom, hogy édesanyámnak se fantáziája, se a hozzávaló alapanyagai sem voltak/lehettek meg...
Más időket éltünk akkor...

A hűvös idő beköszöntével igencsak jólesik egy tartalmas és melengető leves. Rendkívül gyorsan és különösebb főzőtudás nélkül elkészítheted.

Hasznos linkjeim a recepthez: 

Olvass a zsályáról itt: Zsálya (Salvia officinalis)