Vegetáriánus

A zöld paradicsom számára van élet azon túl is, hogy betakarítatlanul tönkre menjen, vagy savanyú sorsa legyen üvegbe zárva. Például...

Aki konyhakertet üzemeltet, az tudja, hogy konyhakertünk eluralkodik rajtunk. Ő mondja meg, hogy mit főzzünk. Azt mindenképp, hogy miből. Erőszakos uralkodás ez. Vetsz, palántázol, ápolgatod, védelmezed a konyhakerted. Igyekezeted jó esetben meghálálja és eláraszt minden jóval. Mit tehetsz? Abból főzöl, amiből éppen dömping hangulat uralkodik a konyhakertedben. Hiszen munkád eredményét sajnálod veszni hagyni.

Nemrégiben hazaköltöztek kedves, de hívatlan vendégeink, a fecskék. Örülünk nekik, hiszen színt visznek kertünk hangulatába csivitelésükkel és repkedésükkel. Azért fészkelhettek volna jobb helyre is vagy lehetnének például szobatiszták már attól kezdve, hogy előbújnak a tojásból, de nem így van. Sajnos.

Ők ihlették ezt a végtelenül egyszerű receptet, ami spanyol illetve inkább mexikói hagyományokon nyugszik. 

A reggelit a legfontosabb étkezésnek tartják, ennek ellenére nem járok messze az igazságtól, ha úgy gondolom, hogy a legtöbben ezt a napszakot hagyják kulináris élvezetek nélkül. Ahogy én is. Mert sosincs semmire se időnk, reggel a nagy rohanásban aztán különösen nem.

Képzeld el azt a hétvégi napot, amikor nem tervezel sehová sem rohanást. Kicsit később kelsz fel a szokásosnál, nyugodtabb és kipihentebb vagy.  És éhes... Farkaséhes.

Itt a lehetőség, hogy villásreggelit készíts... 

Szoktam fura dolgokat kitalálni, de ezt a receptet most kerestem. Annyira megtetszett az ázsiai mákos tészta imitációm, hogy gondoltam, utánanézek, például az olaszok készítenek-e mákos tésztát és ha igen, akkor vajon hogyan. Hát valahogy így...

Amit a mákos tésztáról tudsz, azt ennek a receptnek az olvasgatása közben felejtsd is el. Mert mindösssze két dolog azonos bennük: a mák és a tészta.

Nem én lennék, ha nem tőzegáfonyára gondolnék az áfonya alatt. Nagyon szeretem a fanyar ízét és használom, ahol csak lehet, akár mazsola helyett is. Talán egy kis nosztalgia vezérel ebben engem. Hiszen Seattle méltán híres piacán hányszor, de hányszor vettem friss tőzegáfonyát...

Nem könnyű a családnak mindig új és új ételt kitalálni. Biztosan én vagyok a ludas benne, de testületileg nagy tésztarajongók lettünk. Azon senki sem csodálkozhat, hogy az éléskamrám tele van szebbnél is szebb és változatos tésztafajtával, de az már egyre nehezebb feladatnak bizonyul, hogy valami új tésztaszószt tegyek a tésztára, olyat, amit még nem unnak.

Akárcsak az élet más területein, szeretem a kettősséget az ételekben is. Kötöttség és szabadság. Hagyomány tisztelet és rendhagyó tiszteletlenség. Ha politizálnék, akkor a politika nyelvén ezt így hívnám: konzervatív liberalizmus.

Nosztalgikus időket élek...

Nemrég gyerekkorom kedvenc mákostésztáját forgattam ki önmagából, azaz minden volt benne, csak mák nem, ettől még azonban egyszerűségét megőrizte és ráadásul finomabb is lett.
Most a dióstészta került terítékre. Ezúttal nem csúfoltam meg a dolgot ennyire, mindössze "olaszul" készítettem el.
Továbbra is egyszerű és gyors maradt ez a dióstészta is, de már nagyon bánom, hogy édesanyámnak se fantáziája, se a hozzávaló alapanyagai sem voltak/lehettek meg...
Más időket éltünk akkor...

Régóta a foglalkoztatott a gondolat, hogy egy korábban másik oldalon megjelent, nem mellékesen receptversenyen első helyen díjazott recept a netről eltűnve új köntösben térjen vissza, mondhatni változatlan tartalommal.

Az utóbbi kitételt nem tartottam be, a design kedvéért a tartalomhoz is hozzányúltam. Ez a recept beállt a színekkel és a geometriai formákkal játszadozó receptjeim sorába. Ugyanakkor ez a recept rendkívül könnyen és gyorsan elkészíthető, finom és talán ti is látványosnak tartjátok.