zellerszár

Hirtelen meg sem tudnám mondani, hogy hányszor készítettem már chilit. Hol ilyet, hol olyat, de még véletlenül sem amolyat, amit Magyarországon a legtöbben chiliként ismernek és főznek.

Ez sem az persze...

Lehet cifrázni az ételek sorát, de aki szereti a húst, annak egy jó marhasült mindig jó marhasült marad. Időről időre mindenki visszatér hozzá. Valamilyen formában. Akár rebarbarásan is. A rebarbaráról általában a sütemények villannak be az embereknek, a marhasültek nem annyira.

Ugyan a kertemben is évről-évre kinő egy rebarbara bokor, de most éppen egy zöldséges pultján találkoztam egy csokornyi gyönyörű rebarbarával, aminek nem lehetett ellenállni.

Ki ne készített vagy ne fogyasztott volna már bolognai spagettit? Ha véletlenül azok közé tartoznál, aki még nem készített ilyet, akkor legalább emlékeid biztosan vannak a menzáról, akár iskolaiból, akár munkahelyiből... Mindenki másképp csinálja még ezt az ételt is, aminek pedig az alapjai mégis mindenkinél azonosak. 

Mutattam már ezt azt Szicíliából, a nagy kedvencem, a rák hogyan is maradhatna ki a sorból... Az alapképlet hasonló ezeknél az ételeknél, talán csak azért, mert ezt az ízvariációt szeretem a legjobban. Változtatok benne egy-két alapanyagot, hol a húsfajtákat és hol a tésztafajtát cserélem ki alatta. De ha engem bárki megkérdez, én erre a variációra esküdnék...

Ebben a recepteben minden szinte benne van, ami jól mutatja az olasz és az arab konyha természetes fúzióját és én pont ezt szeretem benne...

Egy recept még a kezdetekből...

Volt amikor idegenkedtem a tofutól, az utóbbi időben rákaptam. Nem mintha vegetáriánussá váltam volna, de bizonyos receptekben nagyon ízlik, például ebben. A recept alapanyagait megtalálod bármelyik igényesebb hiper üzlet polcain (ha másként nem, a feltüntetett helyettesítőkkel), segítségükkel valódi, de lágy ázsiai ízeket varázsolhatsz az asztalodra. Méghozzá könnyedén, főzőtudás nélkül és mindezt nagyon gyorsan. 

Ha maradsz a húsnál, a tofu-t cseréld kockákra vágott csirkemellre. 

Akik szeretik az olasz tésztákat, ugyanazt vallják, mint én: tésztából sosem elég! Különösen a jó tésztából...

Bármennyire is imádod az olasz tésztákat, mindenkinél eljön az a pillanat, amikor unni kezdi a tészta-szósz-ragu variációkat, akármennyire is variálod ezeket. Ilyenkor jöhet a mentőötlet: főzzünk egy gazdag levest, jó olaszosan, paradicsommal persze. Főzz bele egy sajátságos formájú levesbetétnek is jó tésztát (mint én most az Anellivel tettem) és elégedett is lehetsz vele. Hát még ha a gyermekeid már napok óta rágják a füledet, hogy főzz paradicsom levest. Ahogy azt az oviban megszokták.

Ne ijedj meg az ételtől, nagyon egyszerű elkészíteni. Nincs több munkád vele és különösebb szakértelmet sem kíván az elkészítése, az eredmény mégis egy különlegesen finom és látványos étel lesz az asztalodon.

Hasznos linkjeim a recepthez:

Ismerkedj meg a receptben használt tésztafajtával: Pappardelline

A Marinara szósz az alapvető olasz tésztaszószok egyik legegyszerűbb, ugyanakkor friss alapanyagokból készítve az egyik legfinomabb alapszószok egyike. Számtalan módon használhatod fel. Tálalhatod spagettivel (vagy másféle kedvenc durum tésztáddal) és reszelt sajttal, vagy használhatod pizza rudacskákhoz, húsokhoz, szinte bármihez, aminek eredeti olasz jelleget akarsz kölcsönözni.