Mediterrán ételek

Minden úgy kezdődött, hogy felbontották. Véletlenül. Az egyik articsóka konzervemet. A macskaétel konzerv helyett.

A kiinduló nyersanyag hát adott lett (a macskák végül is nem kapták meg), a többit csak ki kellett találni hozzá.

Szeretem a tartalmas és sok zöldségből készült leveseket. Különösen közel állnak hozzám ezek közül a Szicíliából származóak. Ahogy ez a lencse leves is, amit ugyanilyen erővel nevezhetném padlizsán levesnek is, hiszen a padlizsán is ugyanannyira domináns ízt kölcsönöz az ételnek.

Kolbásszal gazdagítottam ezt a verziót, de ha vegetáriánus vagy, hagyd csak nyugodtan el belőle, úgyis ízleni fog. 

Akár szerencsehozó újévi lencselevesként...

Ilyen Lasagna talán nincs is, ezt a verziót a CSIKOS paradicsom chutney kedvéért hoztam össze. Eperrel édesítettem és tettem az ízét még egyedibbé. A szokásos rikotta sajtot pedig cottage cheese jellegű túróra cseréltem, mert annak íze jobban illeszkedett az elképzelésemhez. Mindezt egy klasszikus sajtszósszal öntöttem fel. 

Ha eddig a pontig nézzük, akkor ez egy rendkívül egyszerű, de nagyon-nagyon finom és különleges Lasagna a végeredmény, de nem én lennék, ha a receptet egy játékhoz készítvén megelégednék ennyivel.

Mi más nevet adhatnék egy receptnek, ami éppen abban a pillanatban született, ahogy benéztem a hűtőszekrénybe? És készítettem abból, ami éppen volt benne. Ahogy eleink tették annak idején?

Hogy ettől vesztene a recept az értékéből? Ha jól sikerült, akkor aligha...

Hasznos linkjeim a recepthez:

Ez az étel nem csak a nevében görög, hanem sok görög étterem étlapján meg is találhatod, ha arra jársz. Vagy legalább valami ehhez hasonlót, hiszen ennek az ételnek sincsen előírásszerű receptje. Készíted, ahogy készíted...

Én így szeretem...

Hasznos linkjeim a recepthez:

Elragadott a szabadság érzete és jól összezavartam a Campidanese receptjét, de még a filozófiáját is. Talán nem is kellene Campidanese-nek hívnom, hiszen amennyire az, annyira nem is.

Mindegy.

Eredetileg a szegény ember étele volt Szicíliában, erre én meg fogom magam és jól feldúsítom... Vagy hívnám úgy, hogy Campidanese gazdagon? Ez az elnevezés meg annyira nem én vagyok... Legyen inkább:

Hálás feladat egy olyan tradícionális recepthez nyúlni, amelyiknek nincsen szigorú előírása. Így nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha saját verziót készítek belőle, senki nem tarthat még tiszteletlennek sem. Mindenképpen egy nappal előtte készítsd el, ahogy elfogyasztanád, engedd, hogy az ízek jól összeérjenek.

Van olyan klasszikus recept, amihez nem nagyon érdemes hozzányúlni és úgy kell elkészíteni, ahogy azt szokták. Nem csak tiszteletből, hanem mert úgy jó, ahogy az van. Mondhatnád, hogy akkor miért nem szeletelve sütöm a padlizsánt? Mert a családom így szereti, jöhet a válasz. És a fahéj? Az kell...

Ez a nagyon egyszerű és közismert olasz étel Szicíliából is származik, könnyen felismerhetőek a jellegzetes arab jegyek. 

Tizenéves koromban is már a nagy kedvencem volt, az első Budapesten megnyílt Pizza és tészta étteremben sokszor rendeltem ezt. Ez már régen volt, de a Carbonara továbbra is az egyik kedvencem maradt, ahogy családom is nagyon szereti. Úgy, ahogy én készítem a kedvükért. Mert úgy nem szeretik, ahogyan egy igazi Carbonara-t készíteni kell, vagy illik. 

Ha éppen nincsen sok időd és/vagy nem mozogsz annyira otthonosan a konyhaművészet terén, válaszd ezt a nagyon gyorsan elkészíthető, egyszerű és ízletes olasz hagyományokon nyugvó levest.

Ha nem vagy vegetáriánus és még szeretnél lendíteni a leves ízén, akkor vágj apróra 10 dkg pancettát (vagy jóminőségű húsos bacont) és a hagymával együtt pirítsd meg.

Biztosan ízleni fog!