Mediterrán ételek

Idő hiányában (ami akár sűrűn is előfordulhat) kényszerülhetünk arra, hogy valami gyorsan és egyszerűen elkészíthető ételt tegyünk az asztalra vacsorára. Érdemes előrelátó lenni és az éléskamrában tartani ezt meg azt az ilyen esetekre. Készíthetsz egy túlélő listát is, hogy mit/miket szeretnél felhalmozni. 

Mondják, hogy egy film mondanivalóját a filmben megmagyarázni szájbarágós dolog, de ez nem film, hanem étel.  Tehát egy kis címmagyarázatként ehhez a könnyed, mégis ízekkel teli ételhez:  Lazacra épül, Lasagnette tésztán, szóval... Na, innen már nem folytatnám.

- Guido, te olasz vagy, igaz? Akkor ismersz egy jó spagetti szósz receptet? - kérdezi Kevin Costner (egy egyébként kissé félresikerült akciófilmben) a WC kagylóhoz kötözött alvilági ellenfelét félig apaként, félig pedig bérgyilkosként. Guido, hogy mentse az irháját már (átszellemülten el is feledve egy pillanatra, hogy veszélyben az élete) diktálja is a telefonba az anyai örökség részeként átadott spagetti szósz receptjét Coster lányának. Aki éppen randira készül, éppen a szörnyen nagy terrorista fiával...

Vannak olyan receptek, amelyek ugyan elkészíthetőek az év bármelyik napján, ugyanakkor a legintenzívebb, leggazdagabb ízhatást az alapanyagok szezonjában érhetők el. Ezt a receptet is a konyhakertem diktálta: éppen rengeteg koktélparadicsom és zöldbab érik. Ki az, aki hagyná megromlani ezeket leszedetlenül a konyhakertben? A zöldfűszerekről nem is beszélve, amelyek szinte feldolgozhatatlan mennyiségben teremnek nálam. Alkalmazd őket a lehetőségedhez és az ízlésedhez mérten. Variálhatsz még friss szurokfűvel és/vagy tárkonnyal is.

A mediterrán konyha számtalan előnye ismert és nem vagyok egyedül a világban, aki ezt tudja. Rendkívül egészséges, egyszerűségében is változatos tud lenni. Nyáron azonban konyhakert művelőként szembesülök egy érdekes kényszerrel is. Konyhakertem mérete korlátozott, igyekszem a rendelkezésemre álló területen a lehető legnagyobb értéket megtermelni. Ezek pedig a mediterrán konyha legfőbb alapanyagai.

A Minestrone dallamosan hangzatos neve ellenére egyszerű zöldségleves olasz módra. A receptje meglehetősen nyitott és ez így is van rendjén. A leves receptje követi a konyhakert aktualitásait, azaz a variációk lebonthatóak évszakokra, de némi túlzással akár napokra is: két egyforma Minestrone nem készül, mert az összeállítása azon múlik, hogy milyen zöldség érik a konyhakertben. A legjobb esetben a saját konyhakertben természetesen.

Szokták mondani, hogy vannak elvetemült ötleteim. Szerencsére nem vagyok egyedül. Mikor rákattantam a Mákos tészta projektre, vadul gondolkodni kezdtem mindenféle párosításokon, így eszembe jutott a cékla is. Felmentem a világhálóra ellenőrizni, mennyire elrugaszkodott ötlet ez. Nem annyira sajnos. Találtam Észak-Olaszország vidékeiről származó recepteket, ahol raviolit készítenek így: cékla a tésztán belülre, a mák pedig a tésztán kívülre. 

Sokan szeretik, ha a főzésen gyorsan túleshetnek, az étel elkészítéséhez nem szükséges különleges konyhai ismeret. Az sem hátrány, ha az étel pénztárcakímélő, de azért legyen a végeredmény finom is. Az ínyencek még hozzáteszik azt is, hogy legyen különleges.

Ez az étel ezt mind tudja.

Előételnek kiváló, de vacsorának is bőven megállja a helyét, legfeljebb nagyobb étkűek duplázzák az adagot.

A zöld paradicsom számára van élet azon túl is, hogy betakarítatlanul tönkre menjen, vagy savanyú sorsa legyen üvegbe zárva. Például...

Hogy levest készíts belőle. 

Nemrégiben hazaköltöztek kedves, de hívatlan vendégeink, a fecskék. Örülünk nekik, hiszen színt visznek kertünk hangulatába csivitelésükkel és repkedésükkel. Azért fészkelhettek volna jobb helyre is vagy lehetnének például szobatiszták már attól kezdve, hogy előbújnak a tojásból, de nem így van. Sajnos.

Ők ihlették ezt a végtelenül egyszerű receptet, ami spanyol illetve inkább mexikói hagyományokon nyugszik.