Olasz tészta recept

Köztudottan nem rajongok a szárnyasok lábaiért, mint étel alapanyagért. Egy tervem azonban nem úgy valósult meg egy másik étellel, ahogy szerettem volna és vészmegoldásként ezt  az ételt raktam össze, ha már a fotós kolléga éppen hozzám készült, hogy főzzünk és fotózzunk.

Bármennyire is imádod az olasz tésztákat, mindenkinél eljön az a pillanat, amikor unni kezdi a tészta-szósz-ragu variációkat, akármennyire is variálod ezeket. Ilyenkor jöhet a mentőötlet: főzzünk egy gazdag levest, jó olaszosan, paradicsommal persze. Főzz bele egy sajátságos formájú levesbetétnek is jó tésztát (mint én most az Anellivel tettem) és elégedett is lehetsz vele. Hát még ha a gyermekeid már napok óta rágják a füledet, hogy főzz paradicsom levest. Ahogy azt az oviban megszokták.

Ne ijedj meg az ételtől, nagyon egyszerű elkészíteni. Nincs több munkád vele és különösebb szakértelmet sem kíván az elkészítése, az eredmény mégis egy különlegesen finom és látványos étel lesz az asztalodon.

Hasznos linkjeim a recepthez:

Ismerkedj meg a receptben használt tésztafajtával: Pappardelline

Egy-egy jó tésztafajta már önmagában is élvezet, a Trottole különösen ilyen. Szép forma és érdekes érzés a fogaid alatt, ahogy ezt a pörgőcsiga formájú tésztát elrágod. Erdei gombák keverékére alapuló, paradicsomos szósszal (Boscaiola)  keverve kellemes élményt ad egy könnyed vacsoraként. Mindezért keveset kell dolgoznod a konyhában és ha nem vagy a gasztronómia ördöge, akkor is kiválóan fog sikerülni.

Hasznos linkjeim a recepthez: 

Csokoládé? Hússal? 

Kicsit vadul hangzik, de csak Magyarországon. Más vidékeken, mondjuk Szicíliában, ahonnan ez a recept származik már korántsem annyira meghökkentő. Amerikában, egy olasz étterem étlapján találkoztam ezzel az étellel először. Addigra már edződtem az amerikai chilifélék kakaótartalmán, gy hamar a kedvencemmé is vált.

Ízletes, látványos, a gyerekek kedvence... Kell még több érv ahhoz, hogy elkészítsed?

Bármikor előfordulhat, hogy éppen nem találsz szinte semmit sem a hűtődben, sem az éléskamrádban. Még velem is megtörténik ez, pedig viszonylag komoly készleteket szoktam felhalmozni mind a két helyen.

Pici ez a lasagna.

Miért? Szeretem a formabontó megoldásokat és sokszor eljátszadozom egy-egy étel elkészítésével. Még akkor is, ha látszólag semmi értelme ennek. Egyszerűen csak mert a játék többlet örömöt ad nekem a főzésben. Ennél a receptnél egy alapvető Lasagna receptet készítettem el úgy, hogy megjelenésében farakásra hasonlítson.

Amióta csak főzök, kerülöm az ismétléseket, még a legsikerültebb ételeimet sem készítem el újra, legfeljebb csak akkor, ha a továbbfejlesztés érdekében jelentősebb változtatásokat nem hajtok végre rajta. Mióta gyermekeim elérték azt a kort, hogy rendeljenek tőlem ebédet vagy vacsorát, azóta egyre gyakrabban fejet kell hajtanom kívánságaik előtt (szívesen teszem!)

Ősi recept, eredete legalább a XV. századig nyúlik vissza. A receptet két nemzet fiai is jegyzik, a franciák Mont Blanc néven tudják a magukénak. A hegy azonban ugyanaz, akármelyik oldaláról nézzük is. Gyönyörű innen nézve és ugyanolyan gyönyörű amonnan nézve is.  Vannak emberek, akik a tengerpartra buknak, vannak azonban olyanok, akiket a hegyek varázsolnak el. Hegyekért nem is kell olyan messzire menni, az Alpok hegyei varázslatosak.