Kaliforniai paprika

Vannak a paradicsom alapú szószos tészták, a tejszín alapú szószos tészták, na meg a sütőtökös tészták.

A sütőtök szósz megtévesztésig hasonlít a tejszín alapú szószokhoz, azzal a különbséggel, hogy nincsen benne tejszín. Maga a sütőtök adja a szósznak a krémes és egyben selymes állagot.

Sokadszor készítetted már el eleid módjára. Mert nagymamád úgy készítette el. Meg Édesanyád úgyszintén. Hát te is. Ha mégse emlékeznél, megnézed valamelyik receptoldalt. Ugyanazt a receptet találod...
De magadnak bevallod, ha másnak nem is, hogy fásultan látsz hozzá sokadszor is. Ugyanannak.
Unod.
Talán a családod is unja, de nem bántanak meg vele, hogy ezt meg is mondják neked.
Miért nem készíted el másképpen? Hogy újra élvezhesd egy kicsit a főzést?

A paradicsomleves a legtöbb gyerek kedvence, de sok felnőtt is megőrizte gyerekkori emlékeit. A gyerekek talán legtöbbször az oviban találkoznak vele, ahol sajnos cukrozzák a levest, hogy más problémáról ne is beszéljünk.

Gyorskaja a javából! Mert miért ne ehetnél gyorskaját otthon is? Házhoz ne szállíttasd, inkább készítsd magad! 

Hogy ez így jobb, mint az igazi?

Na és?

A játék az játék! Mivel a feladat az volt, hogy CSIKOS paradicsom chutney-ból készítsek valamit, mi a manó juthatott volna eszembe először, minthogy legyen az étel NAGYON CSIKOS, azaz csupa-csupa csík. Mint ez a Tortilla Wrap: nagyon csíkosra vágott hús, nagyon csíkosra vágott paprika, nagyon csíkosra vágott újhagyma. Azaz NAGYON CSIKOS!

Mi más nevet adhatnék egy receptnek, ami éppen abban a pillanatban született, ahogy benéztem a hűtőszekrénybe? És készítettem abból, ami éppen volt benne. Ahogy eleink tették annak idején?

Hogy ettől vesztene a recept az értékéből? Ha jól sikerült, akkor aligha...

Hasznos linkjeim a recepthez:

Ennek a chili variációnak a fűszerezése jelentősen különbözik a tex-mex chili fajtáktól. Ahhoz képest, amit meg Magyarországon rögzült a chilivel kapcsolatban, meg főleg. Korábban pár évet Amerikában élve több chili ételt is volt szerencsém kóstolgatni. Részben emlékezetből, részben háttér receptek segítségével igyekszem felidézni és megörökíteni ezeket.

Sokan vannak, akik egyszerűen nem szeretik a rizst. Mondhatok akármit, hozakodhatok elő azzal a szomorú ténnyel, hogy rossz emlékeiket valamilyen menzán szerezték, ahol általában rossz minőségű rizst elkészítve rossz eljárással párosítva az eredmény csak egy lehet: rossz.

Nem hisznek nekem és ellenállnak.

Ezt az előételt a II. Andalúz receptversenyre (2012) készítettem, amit végül ezzel a recepttel -nagy örömömre - meg is nyertem.

Akármilyen is az aktuális időjárás, ha a piacokon megjelenik a friss medvehagyma, akkor biztosan feltartóztathatatlanul eljön már a tavasz. Ahogy egy ideig feledésbe merült, annyira divatos lett a medvehagyma az elmúlt években. Nem mintha bánnám, ha divatban is maradna. Elvégre könnyed, igazán tavaszias ételeket lehet belőle készíteni. Ha megteheted, mert van kerted, ültess belőle egy hűvös zugába a kertnek és a következő évben már élvezheted is a saját medvehagymád ízét. Vagy használhatod a leveleit ételeid díszítő elemeként.

Egy thai klasszikus recept, nem teljesen hagyományosan elkészítve. A hagyományos receptúrával ellentétben nem a hússal együtt főztem a zöldségeket, a wokban roppanósra pirítva teszem a tányérra. Készítheted piros curry pasztával is, de én jobban szeretem az arab behatást magán hordozó matsaman curry pasztát. A chilis tésztán tálalás sem éppen hagyományos megoldás (a párolt rizzsel szemben), de nagyon jól illeszkedik hozzá.