Főételek

Különlegesen hangzik? Az is... 

Alig kerül több munkába, mint egy hagyományos lecsó elkészítése. Ezt a receptet azoknak ajánlom, akik nagyon szeretik a lecsó ízét, de ódzkodnak a sok szalonnától, esetleg kolbásztól, de rajongói a tengeri ételeknek és szeretik a tintahalat.

Vagy csak azoknak, akik a megszokott lecsó ízt szívesen bolondítják mással, mint a megszokott...

Sokan szeretik a húslevesben főtt marhahúst külön, tormával fogyasztani. Ebből a szokásból merítettem az ötletet ehhez a tejszínes tésztaszószhoz, melynek alapja a tormával főtt marhahús, sok-sok szárított gombával társítva.

Valamikor réges-régen sokat jártam Szófiába. Minden szempontból lelkes kísérőm megmutatta nekem a város rejtett értékeit. Nem maradhatott ki a bolgár éttermek sajátosan otthonos hangulata. Fantasztikus és nagyon eldugott helyeken jártam. Nagyon finom ételeket ettem, sokszor nagyon magával ragadott a külső szemlélőnek szokatlan közvetlenség.

Ez az étel nem csak a nevében görög, hanem sok görög étterem étlapján meg is találhatod, ha arra jársz. Vagy legalább valami ehhez hasonlót, hiszen ennek az ételnek sincsen előírásszerű receptje. Készíted, ahogy készíted...

Én így szeretem...

Hasznos linkjeim a recepthez:

Ennek a chili variációnak a fűszerezése jelentősen különbözik a tex-mex chili fajtáktól. Ahhoz képest, amit meg Magyarországon rögzült a chilivel kapcsolatban, meg főleg. Korábban pár évet Amerikában élve több chili ételt is volt szerencsém kóstolgatni. Részben emlékezetből, részben háttér receptek segítségével igyekszem felidézni és megörökíteni ezeket.

Sokan vannak, akik egyszerűen nem szeretik a rizst. Mondhatok akármit, hozakodhatok elő azzal a szomorú ténnyel, hogy rossz emlékeiket valamilyen menzán szerezték, ahol általában rossz minőségű rizst elkészítve rossz eljárással párosítva az eredmény csak egy lehet: rossz.

Nem hisznek nekem és ellenállnak.

Elragadott a szabadság érzete és jól összezavartam a Campidanese receptjét, de még a filozófiáját is. Talán nem is kellene Campidanese-nek hívnom, hiszen amennyire az, annyira nem is.

Mindegy.

Eredetileg a szegény ember étele volt Szicíliában, erre én meg fogom magam és jól feldúsítom... Vagy hívnám úgy, hogy Campidanese gazdagon? Ez az elnevezés meg annyira nem én vagyok... Legyen inkább:

A Tetrazzini a köztudatban olasz ételnek, olasz receptnek hitt, pedig nem az. Amerikában született, több mint 100 évvel ezelőtt, nevét egy amerikai operaénekesről kapta, (Louisa Tetrazzini, 1871-1941). 

Egyszer egy barátom azt mondta, ez az egyik kedvenc étele... Felvettem hát a listára, de azóta nem járt felém. Most elkészítettem, hisz oly régóta szerepel a listán. 

Francia eredetettel bír ez a recept és biztos sokan a homlokukra csapnak, hogy igen, én is szoktam hasonlót készíteni. Még én is emlékszem valami hasonlóra gyerekkoromból, Édesanyám recepttárából.

Sosem baj, ha egy recept ismerősen hangzik. 

Hálás feladat egy olyan tradícionális recepthez nyúlni, amelyiknek nincsen szigorú előírása. Így nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha saját verziót készítek belőle, senki nem tarthat még tiszteletlennek sem. Mindenképpen egy nappal előtte készítsd el, ahogy elfogyasztanád, engedd, hogy az ízek jól összeérjenek.