Húsos ételek

Szeretem a tartalmas és sok zöldségből készült leveseket. Különösen közel állnak hozzám ezek közül a Szicíliából származóak. Ahogy ez a lencse leves is, amit ugyanilyen erővel nevezhetném padlizsán levesnek is, hiszen a padlizsán is ugyanannyira domináns ízt kölcsönöz az ételnek.

Kolbásszal gazdagítottam ezt a verziót, de ha vegetáriánus vagy, hagyd csak nyugodtan el belőle, úgyis ízleni fog. 

Akár szerencsehozó újévi lencselevesként...

Gyorskaja a javából! Mert miért ne ehetnél gyorskaját otthon is? Házhoz ne szállíttasd, inkább készítsd magad! 

Hogy ez így jobb, mint az igazi?

Na és?

A játék az játék! Mivel a feladat az volt, hogy CSIKOS paradicsom chutney-ból készítsek valamit, mi a manó juthatott volna eszembe először, minthogy legyen az étel NAGYON CSIKOS, azaz csupa-csupa csík. Mint ez a Tortilla Wrap: nagyon csíkosra vágott hús, nagyon csíkosra vágott paprika, nagyon csíkosra vágott újhagyma. Azaz NAGYON CSIKOS!

Mi más nevet adhatnék egy receptnek, ami éppen abban a pillanatban született, ahogy benéztem a hűtőszekrénybe? És készítettem abból, ami éppen volt benne. Ahogy eleink tették annak idején?

Hogy ettől vesztene a recept az értékéből? Ha jól sikerült, akkor aligha...

Hasznos linkjeim a recepthez:

Sokan szeretik a húslevesben főtt marhahúst külön, tormával fogyasztani. Ebből a szokásból merítettem az ötletet ehhez a tejszínes tésztaszószhoz, melynek alapja a tormával főtt marhahús, sok-sok szárított gombával társítva.

Valamikor réges-régen sokat jártam Szófiába. Minden szempontból lelkes kísérőm megmutatta nekem a város rejtett értékeit. Nem maradhatott ki a bolgár éttermek sajátosan otthonos hangulata. Fantasztikus és nagyon eldugott helyeken jártam. Nagyon finom ételeket ettem, sokszor nagyon magával ragadott a külső szemlélőnek szokatlan közvetlenség.

Ennek a chili variációnak a fűszerezése jelentősen különbözik a tex-mex chili fajtáktól. Ahhoz képest, amit meg Magyarországon rögzült a chilivel kapcsolatban, meg főleg. Korábban pár évet Amerikában élve több chili ételt is volt szerencsém kóstolgatni. Részben emlékezetből, részben háttér receptek segítségével igyekszem felidézni és megörökíteni ezeket.

Elragadott a szabadság érzete és jól összezavartam a Campidanese receptjét, de még a filozófiáját is. Talán nem is kellene Campidanese-nek hívnom, hiszen amennyire az, annyira nem is.

Mindegy.

Eredetileg a szegény ember étele volt Szicíliában, erre én meg fogom magam és jól feldúsítom... Vagy hívnám úgy, hogy Campidanese gazdagon? Ez az elnevezés meg annyira nem én vagyok... Legyen inkább:

A Tetrazzini a köztudatban olasz ételnek, olasz receptnek hitt, pedig nem az. Amerikában született, több mint 100 évvel ezelőtt, nevét egy amerikai operaénekesről kapta, (Louisa Tetrazzini, 1871-1941). 

Egyszer egy barátom azt mondta, ez az egyik kedvenc étele... Felvettem hát a listára, de azóta nem járt felém. Most elkészítettem, hisz oly régóta szerepel a listán. 

Francia eredetettel bír ez a recept és biztos sokan a homlokukra csapnak, hogy igen, én is szoktam hasonlót készíteni. Még én is emlékszem valami hasonlóra gyerekkoromból, Édesanyám recepttárából.

Sosem baj, ha egy recept ismerősen hangzik. 

Hálás feladat egy olyan tradícionális recepthez nyúlni, amelyiknek nincsen szigorú előírása. Így nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha saját verziót készítek belőle, senki nem tarthat még tiszteletlennek sem. Mindenképpen egy nappal előtte készítsd el, ahogy elfogyasztanád, engedd, hogy az ízek jól összeérjenek.